Deutschkreutz
Deutschkreutz, Austria
  • Story
  • Place

Torony iránt kitartóan

Available in: English | Magyar

Az embercsempész félt és cserben hagyott két nőt, Mester Katalint, egy tizenegy éves leányt és édesanyját, 1956. november 26-ájának éjszakáján a határsávban. A forradalom után döntötték el, hogy sok ismerősük és barátjuk példáját követve elhagyják Magyarországot és megpróbálnak kijutni az Egyesült Államokba. Ott élt Nádasy Gyula, Mester Katalin édesapja, aki egykori katonatisztként maga is az emigrálást választotta a politikai rendőrség vegzálásai miatt. A két nő ott állt egyedül egy erdő szélén, és azt a távoli kivilágított templomtornyot nézték, ami vezetőjük szerint már Ausztria. Fogták a rumosüvegüket, felhajtottak egy kortyot és elindultak a fény felé. Tudták, tartaniuk kell az irányt, mert ha jobbra vagy balra egy kicsit is letérnek, magyar földön maradnak. „Én csak úgy megyek, megyek, és egyszerre észreveszem, hogy az anyám nem jön utánam! Hátranéztem, azt láttam, hogy ott valamivel küszködik a földön. Visszarohantam hozzá! A kabátjába bele volt akadva a szögesdrót, amit szétvágtak. Ő nem mert szólni, mert azt hitte, hogy valaki megfogta hátulról!” Katalin kiszabadította az édesanyját. Fellélegeztek, megértették, hogy a határhoz értek és már a „senki földjén” járnak. Egy kis idő múlva vízcsobogást hallottak, egy csermely keresztezte az útjukat. Erre sem számítottak. Egy meredek parton kellett lemászniuk és a táskáikat is leereszteniük. „Egymást támogatva átkeltünk, hogy egyikünk se merüljön el. Megint elő a rumosüveg, egy kicsit ültünk. Aztán rettentő ijedségünkre elvesztettük a szemünk elől a tornyot. Akkor teljesen paffok lettünk.” Mentek tovább, nem tehettek mást. Felriasztottak egy madárfészket, a madarak irtózatos zajjal repültek szerte-széjjel. „Majd egyszer csak éreztük a tehéntrágya-szagot!” Megértették, hogy egy falu közelébe értek. Megváltásnak érezték. Mentek tovább. Kibontakozott előttük egy utcalámpa, a falu házai, majd megpillantottak egy táblát „Deutschkreutz”. Ott leültek és sírtak.

Mester Katalin

Mester Katalin

Mester Katalin, leánykori nevén Nádasy Katalin, 1944. január 28-án született Budapesten. Anyai ágon egy tehetős vállalkozó családba született, apai ágon felmenői birtokosok-tisztviselők voltak. Édesapja Nádasy Gyula lovas katonatisztként szolgált, a második világháborúban megjárta a keleti frontot. Édesanyja még a magyar főváros 1945 téli ostroma elől Bajorországba menekült újszülött gyermekével. Édesapja csapataival nyugatra vonult vissza, itt esett hadifogságba. A háború befejeződése után édesanyja visszatért gyermekével a család kőbányai házába. Édesapja kiszabadulva a fogságból szintén visszatért Magyarországra, de már mint katonatiszt nem folytathatta a pályafutását. A Benes Vince Vegyi Cikkek Gyárát irányította. 1948-ban a kommunista állambiztonság, mint volt katonatisztet, megpróbálta ügynöknek beszervezni. Ekkor az ország végleges elhagyása mellett döntött. A Fertő-tavon át sikerült is elmenekülnie. Előbb Frankfurtban telepedett le a testvérénél, majd az Egyesült Államokba vándorolt ki. A Benes Vince Vegyi Cikkek Gyárának, valamint a családi ingatlanoknak az államosítása után a család elveszítette megélhetésének alapját. Édesanyja is a családi ház eladására kényszerült. Az apai nagyszülőkhöz költöztek, akiknek polgári lakását társbérletté osztották fel a kommunista rendszerben. Édesanyja gépírónőnek tanult, majd műszaki rajzoló lett, de mint katonatiszt és disszidens felesége, újból és újból elveszítette munkáját. Végül a VIFOGY-nál helyezkedett el munkásként. Mester Katalin kisgyermekkorát az apai nagyapa Nádasy Dezső társaságában töltötte, miközben a Dózsa György útra járt általános iskolába, ahova a környék kommunista kádereinek gyermekei is. A nagyapja halála után édesanyja elvált, majd férjhez ment Spett Béla ügyvédhez. A család hamarosan egy budai lakásba költözött, és Mester Katalin is egy budai iskolában folytathatta tanulmányait. A család az 1956-os forradalmat a szovjetek felvonulási útjába eső Déli Pályaudvarhoz közeli lakásukban élte át. A forradalmat követően édesanyja baráti köréből többek emigráltak, édesanyja is úgy döntött, hogy elhagyja az országot. Kapuvárra utaztak, ahol a családi ismerősök segítségével találtak egy embercsempészt. Kísérőjükkel vonatra szálltak, ahonnan azonban Balf határában a razzia miatt le kellett ugraniuk. A töltéshez lapulva várták meg, hogy a vonat a visszaterelt menekülőkkel továbbhajtson. Az embercsempész viskójában pihenhették ki magukat, majd a tarlón át a határ felé indultak. Kísérőjük még a határ előtt visszafordult, nem vállalta a további kockázatot, magára hagyta a két nőt. Egyedül mentek tovább. Az édesanya fennakadt az addigra már szétvágott szögesdrót akadályon. Katalin kiszabadított őt, és továbbmentek a senki földjén. Tudták, hogy egy kivilágított templomtorony felé kell menniük, de mivel a táj dombos volt, céljukat időről-időre szem elől tévesztették. Váratlanul egy csermely is az útjukat keresztezte, átgázoltak rajta a csomagjaikkal. Hajnalodott már, amikor trágyaszagot éreztek, és megértették, hogy megérkeztek. Sikeresen átjutottak Deutschkreutzba. Bécsből felvették a kapcsolatot Mester Katalin édesapjával, aki vállalta a befogadásukat. 1956 karácsonyán Buffalo New Jersey-ben egyesült a Nádasy-család. Édesanyjával is Buffalóban telepedtek le. Mester Katalin itt végezte iskoláit. Első házasságából egy leánya született. Második férjével, Mester Zoltánnal, az egykori államtitkár Mester Miklós vegyészdoktor fiával Californiában élnek.

Deutschkreutz

Available in: English | Magyar

Deutschkreutz is a small Austrian town in Burgenland. It belonged to the territory of Hungary until the peace treaty of Trianon in 1920, which ended WWI for them. Its Hungarian name is Sopronkeresztúr. The town is near the southern part of Lake Neusiedl, so the lands north to Deutschkreutz are cut by brooks and small channels and are part of the lakeside Hanság. The Hungarian border line is north and east of the town. At its nearest point it is two kilometers away from the Austrian municipality. After the Hungarian revolution of 1956, the illuminated church tower of the Deutschkreutz served as a lighthouse for those Hungarians who tried to flee their country in the night. Despite Deutschkreutz and the Hungarian Kópháza being very near one another, during the era of the Iron Curtain there was no traffic or contact between the two places. Both the road and the checkpoint were built as late as 1989 at this part of the frontier. The checkpoint was active until 2007 when the Republic of Hungary joined the Schengen Zone and the borders of the European Union were moved to the southern and eastern frontiers of Hungary.

Deutschkreutz

On this place

A warm welcome in the West

A warm welcome in the West

Christian Weiss
Towards the tower resolutely

Towards the tower resolutely

Katalin Mester
Memory of Nations Places Mobile App
Get the app for free in your mobile app store!