Bozsok
Bozsok, Magyarország
  • Történet
  • Hely

Az önkéntes kísérő

Elérhető: English | Magyar

A Gulágot és Szibéria különféle vidékeit is megjárt Gúth Zoltán és a fiatal fiúk, akik mellé önkéntes kísérőként szegődött 1957 elején Szombathelyen vonatra szálltak. Arra, hogy vezetőt fogadjanak, és tehetautóval vágjanak neki a határnak, nem volt pénzük. Köztudott dolog volt, hogy a Szombathelyről Kőszeg irányába menő szerelvények napi rendszerességgel lelassítottak a vasúti pálya egy bizonyos szakaszán, a földeken, a településeken kívül, mivel azokat karhatalmisták és szovjet erők ellenőrizték. Amikor a vonat már csak lépésben ment, Bozsok határában, az utasok ugrálni kezdtek lefele. Voltak gyerekek, kisgyerekesek, párok, legtöbbjük fiatal volt. Voltak, akik csomagokkal voltak, Gúthéknál semmi. Akiknél nem voltak csomagok, szaladtak. „Elözönlöttek mindent, mint a sáskák. Legalább húszan voltak, ha nem többen. Ki elesett, ki nem. Szaladgált mindenki, és akkor mentünk át. Ott volt egy olyan kis patakszerűség, voltak rajta ilyen rozoga hídmaradványok stb., ott át lehetett menni.” Fél órás gyalogút volt még onnan Ausztria, a drótkerítést a megelőző hónapok során már leszakították és a földbe taposták a korábbi menekültek. „Ott voltak azok a fölszántott területek stb., de addigra már le volt rombolva minden. Az emberek lerombolták, akik mentek már előtte át. Már hónapok óta mentek ott át. November, december, január, ott mentek át egész télen.” A határ túloldalán már várták a menekülteket, kikérdezték, ellátták őket. Gúth Zoltán elbúcsúzott a fiúktól, sikerült kijutnia velük, de ugyanazon az úton, ahol jött, vissza is sétált Magyarországra. „Már akkor a feleségem és a gyerekeim visszamentek a Szovjetunióba. Én ki akartam menni a Szovjetunióba utánuk. Én nem tudtam, hogy nem fognak kiengedni. Akkor még reméltem, hogy kiengednek majd.”

Gúth Zoltán

Gúth Zoltán

Gúth Zoltán 1929. november 1-jén született Maglódon. Apja felsőkereskedelmit végzett, anyja titkárnő volt. Édesanyja korán meghalt, apja újranősült. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába járt, azt azonban már nem fejezte be. A második világháború végén mozgósították, légvédelmisként szolgált. 1948-ban Szibériába került kényszermunkára, miután tiltott határátlépést követett el. Két évet töltött a gulágon, majd négy és fél évet száműzetésben. Szibériában házasságot kötött, két gyereke született, családja hazatérése után követte őt Magyarországra. Munka közbeni lázításért négy hónap börtönbüntetésre ítélték. Különféle építkezéseken dolgozott festőként, majd ugyancsak festőként a hajmáskéri szovjet laktanyában alkalmazták. A forradalom idején részt vett a felkelők oldalán a harcokban. Családja 1956 után visszatért a Szovjetunióba. A forradalom után öccse Jugoszlávia felé elhagyta az országot. 1957 elején az ország elhagyására készülő fiatalokkal futott össze. Ajánlkozott, hogy elkíséri őket, segít nekik. Vonattal jutottak le a határ közelébe, majd a vonatról leugráló többi menekülttel együtt pár kilométert megtéve Bozsok közelében mentek át a határon. Gúth Zoltán Ausztriából szinte azonnal visszafordult, a családját akarta követni a Szovjetunióba. Kétszer kísérelt meg határátlépést a Szovjetunióba, mindkétszer elfogták, és elítélték. Szabadulása után Borsod megyét jelölték ki számára lakhelyként, Tiszaszederkényben (később Leninváros majd Tiszaújváros) telepedett le. Szovjet feleségétől elvált, újranősült, második házasságából három gyermeke született. Festőként dolgozott a városban, ill. szerte az országban. 1989-ben nyugdíjba vonult. Az elszenvedett sérelmekért kárpótlásban részesült.

Bozsok

Elérhető: English | Magyar

Bozsok kisközség az Alpokalján, a Kőszegi-hegység déli lejtőjénél, alig két kilométerre a magyar-osztrák határtól. A település hajdanán a Batthyány család uradalmához tartozott. A birtokközpont maradványai a falutól délre találhatók. A község északi határában, az erdős vidékre nézve a Szibrik-kastély áll. A határtól a települést csak az erdővel sűrűn benőtt hegyoldal választja el. Ezen kellett átjutni a menekülteknek, hogy Ausztriába érjenek. A félreeső falunak az ország felől való megközelítése is nehéz volt. Kőszeg, csakúgy mint a legközelebbi vasútvonal is majd tíz kilométer távolságra vannak. A vasúttól lankás, ligetes, könnyebben belátható területen át vezetett az út az erdőig. A határ túloldalán a legközelebbi osztrák település Rechnitz.

Bozsok

Ezen a helyen

Az önkéntes kísérő

Az önkéntes kísérő

Gúth Zoltán
Nemzetek emlékezete mobilalkalmazás
Töltse le ingyen az alkalmazást mobilkészülékére!