Bucsu
Bucsu, Magyarország
  • Történet
  • Hely

Csűrből a zsombékok közé

Elérhető: English | Magyar

Nem volt cigaretta náluk, ezért a három menekülni szándékozó fiatalember, miután leszállt a buszról Bucsuban, betért a boltba. Csengők voltak az ajtó felett, előjött a boltos, egy kérdése volt: ’Látta valaki, hogy maguk ide bejöttek?’ Kiszolgálta a fiatalokat, majd gyorsan a raktárba terelte őket. Nyílt az ajtó, ismét szólt a csengettyű. ’Rendőrség! Jártak-e itt idegenek?’ ’Ó – azt mondja –, hát itt áll minden készletem! Nem vásárol senki!’ Elmentek. Ivánfi Jenő és társai elbúcsúztak, kimentek a kőkeresztig, megzörgették vele szemen a kaput, ahogy az embercsempész mondta. Rohantak a kutyák, jött a gazda. ’Jöjjenek a csűrbe!’ „Mindnyájunknál egy aktatáska volt, semmi több. Törülköző, fogpaszta, fogkefe, szappan, tisztálkodó szerek, egy nagy paprikás Debreceni szalonna jól becsomagolva, és mentünk a csűrbe mind a négyen.” ’Én magukat kénytelen vagyok ebbe a szekérbe befektetni.’ Napraforgószár, meg kukoricaszár volt a szekér aljában, erre ráfektette a fiatalembereket szorosan egymás mellé, majd a növényi szárakkal befedte őket. „Zsebkendőt tettünk az arcunk elé ugye, hogy lélegzetet tudjunk venni. Csendben egymással suttogva ott feküdtünk a szekérben. Egy óra, két óra, három óra, négy óra, sötétedik.” Jött a gazda: ’Szálljanak ki a kocsiból! Sötétedés után jön az éjszakai razzia, és akkor a szuronnyal beledöfnek ezekbe a halmokba. Úgyhogy innen el kell vinnem magukat a zsombékon keresztül a cigányokhoz.’ A cigányok ajtót nyitottak a menekülőknek. ’Vendég jött, fiúk! Elő a hegedűket!’ Bort hoztak és el kellett mesélni a lápon élőknek a Budapesten történteket. „Ott kezdtünk el szó szerint kényszermulatni! Mert nem tudtuk, hogy mi lesz, hogy most mi innen a zsombékon át még továbbjutunk-e.”

Ivánfi Jenő

Ivánfi Jenő

Ivánfi Jenő Ivancsics Jenőként született 1929-ben Egerben. Édesapja vasúti mérnök volt, a MÁV főtanácsosa, nevét köztisztviselőként magyarosította Ivánfira. Ivánfi Jenő a miskolci Fráter György Minorita Gimnáziumban érettségizett, majd 1947-ben felvették a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karára. Kíváló tanulmányi eredményei ellenére Mindszenty József hercegprímás melletti megnyilatkozásai miatt az egyetemről az elsők között távolította el az egyre erősödő kommunista hatalom. Tanárai kiállásának köszönhetően tanulmányait 1949-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytathatta. 1952-ben vegyészdiplomát szerzett, elhelyezkedni azonban csak a legkevésbé kívánatos munkahelyen tudott. A Borsodi Vegyipari Tröszthöz került, annak vállalatainál (Pécsett, Dorog, Óbuda) tanult bele a szénkémiába, az energetikai iparba, a Kazincbarcikai Kokszoló építését ellenőrizte. 1953-ban házasságot kötött Joszt Évával. 1954-ben átkérette magát a Nehézvegyipari Kutató Intézetbe kutatómérnöknek, Veszprémbe költözött feleségével és újszülött kislányával, Andreával. 1956-ban született második lánya, Mónika. A forradalom idején sebesülteket mentett a tűzvonalból, röplapokat terjesztett. A szovjet megszállás után, miután a családból már másoknak is sikerült kijutnia Ausztriába, ismerőseivel leutazott Szombathelyre. Út közben a vonaton találkozott egyik munkatársával, akinek átadta a lakása kulcsait. A vonaton megismerkedtek egy idegennel, „János bácsival”, aki ajánlkozott, hogy átvezeti a kis csapatot a határon. Vezetőjük egykori határőrtisztnek mondta magát. A segítségével Bucsunál átszöktek a határon. A stadtschlainingi (szalónaki) várban kialakított menekülttáborban kaptak helyet. Innen az egyik társával, aki szintén Németországba szeretett volna továbbutazni egy ismerősük segítségével Bécsbe kerültek. Azonnal jelentkeztek az NSZK követségén. Német nyelvtudásának köszönhetően is 1956 decemberétől már az alsdorfi (Németország, akkor NSZK) EBV Hauptlaboratoriumában dolgozott analitikus mérnökként 1961-ig. Elhelyezkedése után azonnal kérvényezte a családegyesítést. Noha a német beutazási engedélyt azonnal megkapta, a magyar hatóságok sokszori próbálkozás ellenére sem engedték kiutazni a Magyar Népköztársaságból feleségét és két kisgyermekét. Néhány év után ezért úgy döntött, visszatér családjához Magyarországra. Hazatérése után családjához Debrecenbe költözött. Trágyahordó segédmunkásként, betanított munkásként talált csak munkát, a politikai rendőrség több alkalommal vegzálta. 1961-ben a Tiszai Vegyikombinát tiszaszederkényi Lakkfestékgyárában kapott kutatómérnöki állást. Szakmai tudása és nyelvismerete révén külföldi szaklapokban publikált, gyakran vett részt nemzetközi konferenciákon, hamarosan a kutatási osztály vezetőjévé nevezték ki. Politikai beállítottsága miatt megfigyelték, megpróbálták beszervezni a hírszerzéshez megígérve számára, hogy családjával külföldön élhet. 1964-ben megszületett harmadik gyermeke, András. 1972-ben áthelyeztette magát a Borsodi Vegyikombináthoz Kazincbarcikára. Itt 1982-től termékigazgató, a PVC ablakok gyártásának beindítását szervezte országos szinten. 1989-ben nyugdíjba vonult. Belépett a Kereszténydemokrata Néppártba és annak helyi szervezetét vezette. 1990-től Kazincbarcika alpolgármesterévé választották. 1994-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tűntették ki. Sajógalgócon él feleségével egy általa restaurált 18. századi műemlék portán. A Sajógalgóc Baráti Köre Egyesület megalapítója, a magyarországi zsákfalvak kutatója.

Bucsu

Elérhető: English | Magyar

Bucsu kis község Szombathelytől nyugatra a magyar-osztrák határ mellett. A falut átszeli az Arany-patak. A vízfolyással párhuzamosan alakult ki az egyutcás település fő utcája (Fő utca, ma Rohonczi út). A szalagtelkes falu középső része kiszélesedik, itt a faluközpontban áll a Szent Mihály katolikus templom. 1888-ban avatták fel Bucsutól délre a Szombathely-Pinkafői vasútvonalat, ami gyakorlatilag a falut is bekötötte az ország vérkeringésébe. 1953. március 1-jétől azonban megszűnt a határátmenet Rohonc felé, melynek következtében ez a vasúti szárny elvesztette jelentőségét. A magyar oldalon néhány évig még közlekedtek a vonatok, majd 1960-ban a síneket itt is felszedték. Bucsu a világháború után elvesztette összeköttetését mind az osztrák Rohonccal, mind a magyar Bozsokkal, ami Rohonc irányába a mai napig nem lett kiépítve. 1976-ban Bucsutól délnyugatra egy új közúti határátkelőhely nyílt Schachendorf (Csajta) felé, amit 2007-ben számoltak fel, miután Magyarország csatlakozott a Schengeni Egyezményhez.

Bucsu

Ezen a helyen

Csűrből a zsombékok közé

Csűrből a zsombékok közé

Ivánfi Jenő
János bácsi a fokossal dirigált

János bácsi a fokossal dirigált

Ivánfi Jenő
Nemzetek emlékezete mobilalkalmazás
Töltse le ingyen az alkalmazást mobilkészülékére!